Xela

Pénteken reggel összecsomagoltunk és beültünk a mercibe, hogy a közúton megközelíthető falvakat felkeressük: Santa Catarina és San Antonio. ez utóbbiban azonban olyan keskenyek voltak az utcák, h a merci nem fért el a házfalak között :), ígyhát leparkoltunk és sétálgatva bekukkantottunk az udvarokra, ahol az asszonyok, vagy lányok szőttek. azonban amint megláttak minket, egyből megrohantak és indult a tukmálás.
Ebédre visszamentünk Panába, majd búcsút intve Atitlánnak továbbindultunk Quetzaltenango/Xela-ba, ami Guatemala 2. legnagyobb városa, és itt él Dani családjának egy jelentős része. tenango jelentése hely vagy város, ezért több helyiség elnevezésében. Mivel guatemala lakosságának jelentős (mintegy 35-40%) hányada maja lakos, akik sokszor nem is beszélik a spanyolt, sok településnek két neve is használatban van. Guatemala Hondurasszal ellentétben azonban nem kétfejű sárkány, tehát Ciudad Guatemala és Xela jelentősége közel sem olyan megosztott, mint Tegucigalpa és SPS esetében.
Lehetetlen volt ezen a hétvégén normális szállást találni, mivel nemcsak a xelai félmaratont rendezik most, hanem egy mormon templomot is most szentelnek föl, melynek alkalmából sok-sok mormon hívő érkezett a városba.
egy hostelben hagytuk a bőröndöket, a mercit meg egy elrejtettük és átsétáltunk a tía házába.
némi generációs kavarodás támadt (számomra): 3 nővér Dani unokatestvére, anyukájuk a tía, aki felesége a Dani nagybátyjának (és ő a vérszerinti rokon). Vele viszont nem is találkoztunk, mert nem élnek együtt, sőt nem is beszélnek.
Az unokatestvérek 45 és 25 év közöttiek és a legidősebb lánynak van 2 lánya, akik közel annyi idősek, mint a fiatalabb nagynénjük. Egy családias vacsora alatt azonban ez nekem nem állt össze, bár ettől függetlenül remekül szórakoztam. ennyi nő egy helyen!!!
Szombaton a természetes kénforrások táplálta gyógyfürdőbe indultunk, de rengetegen voltak és érkeztek, mire odaértünk, így sarkon fordultunk és elindultunk az óceánpartra. ez egy elátkozott nap volt!