Tikal és Topoxte

Az üvöltő majmok kegyesek voltak hozzánk, nem hajnali 4kor, hanem csak jó pár órával később ébresztettek.
A mai napra nem terveztünk egyebet, minthogy bejárjuk Tikal romjait, amiről sokáig beszéltek szuperlativuszként, ám El Mirador felfedezése trónfosztást sejtet..
Juan Carlos közölte, hogy egy kisbusz jön majd értünk és meg is vár a parkban, ám ennek ára is lesz. ekkor esett ki házigazdánk a pikszisből. :(
a régészeti park az őserdőben kezdődik, mintegy 15km-nyi út vezet a dzsungel belsejébe, ám már a bejárati sorompónál tukmálják magukat az idegenvezetők. az elsőt leráztuk, de a másodikkal nem volt szerencsénk. egy fiatal gyerek kalauzolt körbe, nagyjából 3 és fél órán át, de mondandójának információmennyisége és -sűrűsége jóval elmaradt a copáni vezetőnkétől.
kicsit duzzogva ráztuk le a séta végén, majd egy csomag keksz elrakása után még 2 órán át bolyongtunk a hatalmas romvárosban. ugyan kiterjedése és az épületek dimenziója is jóval felülmúlja copán-ét, a romok és a leletek kidolgozottsága, művészi értéke elmarad a hondurasi testvérvárosétól.
a maradék kekszet egy igen bátor rágcsálónak adtuk, ha tudnám mi az állatka neve, nyilván nem generalizálnék..:)
késő délután értünk vissza a sombrero-ba, és JC-szal megterveztük a másnapi, indulás előtti túrát.
Topoxte.
kétség kívül a peténi régészeti látogatások fénypontja volt: ez egy elég nehezen megközelíthető és csak csekély mértékben feltárt város. így az esős évszak végén csak kétféleképpen juthat oda a kíváncsi túrista: hajóval vagy lóháton. mi ez utóbbit választottuk, és négyesben, JC és Tobias, a fiatal beagle kutyus vezetésével indultunk el az alig járt ösvényen. még szerencse, hogy JC feneke és a nyereg közé szorított egy frissen élezett macheta-t, amivel utat vágott, ahol szükséges volt.
Topoxte leletei eltérnek a többi nagy maja városétól, a központi elemét alkotó épületről azt feltételezik, kórház lehetett. az egyetlen megtisztított templomra lehetetlen volt felmászni, mert éppen egy tópusi zivatar után értünk oda, így a mohás köveken még a tekintet is megcsúszott.
újabb másfél óra alatt visszaügettünk a szálláshelyre, majd nem volt más hátra, mint a reptérre menni és vissza Guatemalába.