Pacaya

Pacaya: nem, nem egy egzotikus gyümölcs vagy étel, hanem Guatemala egyik vulkánja. utolsó kitörése, 2010. május 27-én egy halálos áldozatot követelt és több falu megélhetését jelentő ültetvényeket és legelőket borított be forró hamuval és lávával. mindennek ellenére a helyiek visszatértek földjeikhez és csalogatják a turistákat is, másszanak föl akár a kráterig. sajnos most még nem szabad a kráter széléig kimerészkedni, de közvetlen közelébe, a vulkán tetejére föl lehet menni.
reggel 6ra jött értünk a kisbusz, ami tele volt (főleg) európai fiatalokkal, akik vagy önkéntesek, vagy backpacker-ek antiguában. két órás zötykölődés után kb. másfél órás hegymenet következet. a falusi gyerekek botokat értékesítettek, az idősebbek pedig lovakat vezetve kiabálták: "natural taxi". :)
itt az életképesség gyakorlatilag is létkérdés.

A növényzet méterről-méterre változott, majd a csúcshoz közel teljesen kopár hamutengerré vált. idegenvezetőnk, egy helyi fiatal lány, sokat mesélt a kitörés utáni újrakezdésről, de a szórakoztatásunkról sem feledkezett meg, és unszolására gőzölgő, párás gödrökbe másztunk bele: "natural sauna". a vulkán tetejéről látszott, ahogyan a szomszédos Fuego sötét hamufelhőt köp föl, állítólag sötétben látszanak az izzó részecskék is.
Pihenésképpen uzsonnáztunk és marshmallow-t/ pillecukrot olvasztottunk a forró vulkángőzben.
Visszatérve Antiguába egy gyors ebéd után nekiindultunk az Atitlán tóhoz vezető útnak. a mercit csak megtankolni volt fájdalmas (még a 190Ft/l-es benzinár mellett is), az úton nem volt ellenfél. mármint ahol volt út, mert rengeteg sávlezárás volt kőomlás miatt, néhol az útra, néhol az úttest is sérült és gyakorlatilag lyukak tátongtak a külső sáv valahai helyén. egy csúnya balesetet is kerülgettünk: egy falubusz (itt kiszolgált bluebird-ök, vagyis az amerikai school bus-ok vannak helyközi vonalakon) felborult és fejtetőn állt meg, úgy, hogy az utasfülkéből gyakorlatilag semmi sem maradt...
az ineramericanaról lekanyarodva már nem volt igazán kényelmes a c klasse, rettenetes kátyús-köves út folytatódott. Panajachel előtt pedig rendőri irányítással haladtunk át egy hatalmas sziklaomláson. később kiderűlt, ezt az utat csak pár napja adták vissza a forgalomnak.