felkészülés

a harmadik hét teguszban sem volt kifejezetten pörgős, bár a számlákkal egész jól haladtam, és a guatemalai utazást is tervezgetni "kellett". az utolsó pillanatig kérdés volt, hogy autóval megyünk-e, mert ha igen, san salvadorban "beugrunk" a MANÁ koncertre, majd lemegyünk El Tuncoba napozni és csak hétfőn indulunk tovább Guatemala városba. vasárnap választások vannak, és az ottaniak szerint jobb távol maradni ilyenkor.
de hiába, a kocsit nem vihetjük el, így buszozás lesz, szombaton, egyenesen guate-ba.
csütörtökön megvettük a buszjegyeket, ami fejenként oda-vissza 99dodóba került, hihetetlen: luxusbusz, fedélzeti ellátás. ezután hazaindultunk, de hatalmas dugó volt városszerte, a célegyenesben pedig egy kidőlt villanyoszlop komlikálta a helyzetet. sokat elárul, hogy a helyszínen tartózkodó járőrkocsi is inkább megfordult, mintsem hogy a forgalomirányításba bonyolódjon. amolyan DIY jelleggel aki tudott megfordult, aki tudott elkanyarodott, a motorosok a járdán oldották meg, a kisteherautó egyik utasa pedig haláltmegvető bátorsággal és szabad kézzel emelte fel a leszakadt vezetéket. nekünk egy motoros csávó segített átbújni az oszlop és az oldalfal között. villámgyorsan átöltöztünk és vacsorázni indultunk a még itt maradt montadorral, pabloval, aki szombaton megy haza és luisonnal, aki még mindig a legjobb fej hondurasi. Ni fu-Ni fa (talán lefordítva a se füle, se farka mondás a megfelelője) nevezetű steakházba mentünk, Eszti miatt nem fogom részletezni, milyen finomakat ettünk :)
ezután a tomamos algo c. levezetés kezdődött, ezúttal a Cantina nyert az Había una vez ellen. magasröptű beszélgetéssel és 2 rummal komplettáltam az estét, amitől a péntek igencsak másnap lett. a leghasznosabb tevékenység az esti csomagolásban merűlt ki.