El Tunco, San Salvador, Suchitoto, Costa del Sol és a függőágy

Az első reggelen korán kidob az ágy. Mondom korán, tehát jóval 7 előtt! mivel reggeli 8tól van bőven belefér egy reggeli séta és fürdés. A parton már melegítenek a szörfösök, süt a nap, a páratartalom most csak 80% körül. A víz kifejezetten kellemesen meleg. Elsétálunk a parton, ameddig lehet: kövek, kavicsok, kókuszdarabok, szemét..egy kisebb folyótorkolaton is át kell kelnünk..ez nem annyira bizalomgerjesztő. A bárok és szörfös hostelekből integetnek nekünk. a fegyveres őr mosolyog. a nem túl hosszú partszakasz végén be kell menni a főútig és úgy lehet visszasétálni. Világosban már nem is olyan ilyesztő az út. egy-két piszkos zsákutca után vhogy visszaérünk a hotelhez, aminek a környéke nagyon rendbe van téve: kövezett utcák, szelektív hulladékgyűjtők (!!!). Amikor viszont kiérsz a turistaövezetből: sáros utcácskák, szemét, büdi, kóborkutyák, rendetlen porták. már fél tíz van, mire leülünk reggelizni: gyenge de nagyon finom kávé, tojás frijole-val(bab-szósz) és gyümölcstál. nyami!! mindez az óceánnal szemben! szörfözés helyett úgy döntünk, felfedezzük San Salvadort és egy közeli kisvárost, Suchitoto-t. Előbbi szinte félelmetes: kaotikus közlekedés, szemét, mindenki el akar adni neked valamit. arról nem is beszélve, hogy úgy megnéznek engem, mint Jerry-t a Balatonon! :) A városnézést 45 percre redukálutuk és tovább indultunk Suchitoto-ba. Festői kisváros kézművesekkel, sétálható utcákkal és egy üdülő-tóval. Itt eltültjük a délutánt majd visszaindulunk a fővároson keresztül Tunco-ba. Péntek, csúcsforgalom és 3szor eltévedünk! én mondjuk már kezdtem kétségbe esni, de Dáni újra meglepett: agresszívabban tólt le az útról bárkit, mint a helyiek, és az autót sem húzta meg, sőt! mindeközben nyugodt és türelmes maradt. szerinte ez semmi a Casa Blanca-i csúcsforgalomhoz képest..
miután megtaláltuk az óceánhoz vezető utat elaludtam, és a hotel utcájában ébredtem egy "ott vagyunk már?" kérdéssel. kicsit később leesett, h ezt a Dani valószínüleg nem is érti...:)
Szombat reggel ismét korán ébredtem a hullámok morajlására, és ébresztőt fújtam, hogy minél előbb el tudjunk indulni délre, strandolós playa-kat keresni. Amolyan balaton északi parti stílusban ki van sajátítva az óceánpart, mindenhol hacienda-k és resort-ok, ill. egy "strandfürdőt" találtunk, ahol nagyon örültek nekünk turistáknak. nem telt sokba, h kiderüljön: ide csak a helyiek járnak. kifejezetten bámultak engem. a homokos parton senki nem feküdt: az emberek vagy ruhában(!) a vízben voltak, vagy a nádtetők alatt kikötött nyugágyakban pihentek, ettek, beszélgettek. egy leányzó ránk is beszélt 1-1 hamaca-t meg 1-1 sört. ebédidőben próbált kaját is eladni nekünk, de ahhoz nem volt bátorságom, így tovább álltunk.
Az óceán egyik holtágánál, egy nagyon fancy halétteremben ebédeltünk: salátát, halat, langusztát. ezután újabb strandot kerestünk. egy elhagyatott sikátor elején látta meg Dani a "parqueo" feliratot, és gondolta, ez lesz az újabb helyiek által is látogatott partszakasz. tévedett! egy teljesen elhagyatott playa-n találtuk magunkat, ahol pár házban helyiek laktak. egy 4 év körüli kissrác parkoltatta le az udvarában az autót. Megkérdeztük, miért nincs itt senki? Erre csak széttárta a karját. Veszélyes? mondja nem, csak egy legenda járja, hogy ezen a környéken megölték a teknősöket és azok az emberek meghaltak..hát ennek nem sok értelme van, gondoltuk, és kimerészkedtünk a kihalt strandra.