Budapest-Bécs-El Salvador

Összességében elég hosszúra nyúlt az utazás, kezdve a szerda (10.05.) du. 3órás indulástól a péntek hajnali megérkezésig.
Kicsit csalódtam Bécsben, valahogy úgy hittem barrierfreiabb lesz eljutni a Pratersten megállótól a Naschmarktig...hát nem! azért végül sikerült a közel 40kilónyi csomagot átvonszolnom az este 7kor is nyüzsgő piacon, ahol is Omar Fischrestaurant-ja kellemes íz-élményeked idézett fel. a hostel tele fiatalokkal, mindenki mezítláb, mindenki netezik..a szoba rendben, a lakótársak is, csak éppen 35fok van nyitott ablaknál. sebaj, az időt elütöm és megpróbálok aludni. hát ez sem sikerül:a 3 lakótárs 4 különböző időben jött és/vagy ment, a wombat bárjában pedig hajnali 2-ig jól érezték magukat a nemkoránkelők. azután egy csapásra elhallgatott minden és mindenki és megszólalt az ébresztőm..nyilván! a remek kezdésen dobott még, h elfelejtettem a bőrönd számzárát, ill. hogy egy igen esszenciális piperekellék hiányzott a fedélzeti pakkból: a dezodor :D. Nembaj, ismét megkűzdöttem a nem-akadálymentes metró-és vonatállomásokkal, és a számzár is kipattant. Időben schwechaton, ahol viszont tényleg minden de minden flottul alakult. barajas. itt sem először vagyok az elmúlt 12 hónapban..másfél óra van az átszállásra, de szükség is lesz rá, hiszen a T4 két legtávolabbi pontján van az érkező és induló kapu. mire odaérek, nyilván, már látszik a pantalla-n, h fél óra késéssel indulunk. Jólvan, persze, ez madrid! iszom egy zumo naturalt, sétálok vagy 8 kört, mire végre beszállás. sok-sok pici, fekete hajú, sötét bőrű nénike van körülöttem, elég kevés a gringó/a. Az út végeláthatatlanul és kibírhatatlanul hosszú és kényelmetlen. Aludni aludtam volna, de állandóan felébresztettek sémi nyelven beszélő utastársaim (..) Leszállás Guatemalaban: szó szerint, hiszen a fedélzetet is el kell hagyni, hogy aztán fél óra múlva újra elfoglalhassuk a helyünket. Csak néhányan maradunk San Salvadorig, ill. beszállnak már madridba tartó utasok is. Laza 40 perc agónia még és megérkezek. A határőr először furcsán nézi az Útlevél elnevezésű okmányt, majd pár kérdés és egy szívélyes Bienvenidos-szal továbbint. Bámulatos gyorsasággal érkezik ki a bőröndöm a szalagon, ahonnan másfél lépésre az Aduana. Itt már nyoma sincs szívélyeskedésnek, csak rámszól a vámos, h nyomjam meg a gombot! Mivan?? Igen, nyomjam meg a gombot! Ha zöld: mehetsz tovább; ha piros: be***tad!
A fotocellás ajtón túl már várnak. jó-jó, de itt már nem lehet kiszúrni a Danit a tömegben, sőt!:) azért megtaláljuk egymást miközben próbálok levegőt kapni a 25fokban és 99% páratartalomban. San Salvador, 2011.10.06. 19:30 (Budapest 10.07. 03:30).
Autóba ülve elindulunk a playa el Tunco felé. kivilágítatlan utcák, kivilágítatlan biciklisek, kóbor kutyák, buja trópusi növényzet. az amerikai horrofilmekhez nem kellett sok saját fantázia..Kb. 1 óra autókázás után megérkezünk el Tunco-ba. K.jó kis hotel, 15m-re az óceántól. Tele növényekkel, medencékkel, vízeséssel. Nagyon izléses a szoba is, nade a fürdő!!! Dani próbált fölkészíteni, de ezt úgysem tudtam elképzelni: tekerd el a kókuszdiót és a bambuszcsőből elkezd egy lyukon kifolyni a víz! igen, ez a zuhanyzó! keverőcsap nincs, olyan a hőmérséklet, amilyen idő volt aznap. Gyors rácsodálozás után elindulunk tomar-olni algo és vacsorázni. másik műfajú amerikai filmdíszletet idéznek a bárok és az éttermek, méghozzá a szörfös-fiatalokbuliznak filmekét. a sör semmi extra, de a limodnádé és a rákkal töltött sülthalacska!!!!mmmmmmmmmm és mindez kerül 35USD-be!!!