Comayagua

Péntek délután nyüglődéssel telt, hogy mégis mit csináljunk, ha egész hétvégén esni fog? teguszban maradni nincs sok értelme, ahogyan tengerpartozni sem. Maradt a városnézés, ami itt Hondurasban nem rejt végtelen lehetőségeket: van ugye a főváros, északon San Pedro Sula, ami inkább ipari, mintsem történelmi, illetve Comayagua, az első főváros. Az útikönyv szerint itt található amerika legöregebb működő órája, a legrégebbi harangja és közép-amerika legnagyobb koloniális katedrálisa. A hotel, amit nem én választottam, nem volt egy súlycsoportban a copáni kedvenccel. az étterem, amit szintén úgy ajánlottak, egyrészt teljesen üres volt, másrészt a vacsora sem lesz egyike a top10-nek. az épület, vagyis a patio viszont elég szép volt. az éjszakai pihenést lehetetlenné tették a hajnalban megérkező vendégek, szerintem osztálykirándulás lehetett..
ennek fényében, vagy inkább árnyékában alakult a szombati nap is. Comayagua egész szépen rendberakott városka, sok (eredeti) látnivalóval, mégis teljesen kihalt volt egész hétvégén.
Vasárnap tovább utaztunk a Yojoa tó mellé (ez a hondurasi Balaton, és vsz itt még nincs szezon), ahol egy vízesést néztünk meg. és ezzel ki is merültek a hétvége highlight-jai..
..szerencsére a hidegfront csapadék-mennyisége is, és hétfő reggel egy új szín látszott Tegucigalpaban: az ég kékje! :)