Copán Ruinas

Csütörtök este moziban megnéztem életem eddigi legrosszabb spanyol filmjét (Ojos de Julia)..de maga a mozi élmény sem nyújtott maradandót :(
Pénteken délelőtt egyszercsak megáll egy pickup a ház előtt. Két melós kiszáll és csöngetnek..nem akartam kinyitni, csak miután az egyik csávó létrán felmászott a szemben lévő villanyoszlopra és elcsípte az egyik vezetéket: a hondurasi e.on volt és kikapcsolták az áramot (két havi, kb. 3000Ft elmaradás miatt). mivel nálam egy Lempira sem volt, nem tudtam megkenni őket, így áram nélkül maradt a ház. Dáni annyira meglepődött ezen, hogy már csomagolhattam is, és elindultunk a hétvégébe. Mivel mind a 2 óceánpartra esőzéseket mondtak,  úgy döntöttünk, h inkább a régészet legyen terítéken, a maja romok esőben is maja romok! délután fél 2 felé irányba vettük a copáni romokat, a guatemalai határ mellett. ebédelni a lago yojoa partján álltunk meg, majd engem ezután elnyomott az álom és csak a San Pedro Sula-i dugóban tértem magamhoz. SPS a második legnagyobb, ill. a legfontosabb ipari és kereskedelmi város Hondurasban. Innen ágazik el az út Copán felé, ám ezt elfelejtették kitáblázni. Az osztott pályás úton, szürkületben, csúcsforgalomban élmény volt megfordulni (a közép-amerikai közlekedési morálról majd később..). Egy fizető kapunál 6 Lps kellett fizetni (ki tudja miért???), ami nagyjából 60 forintnyi pénzmennyiségnek felel meg. Telefonálnak a hotelből, hogy hol vagyunk már (este 6 körül)? Mondjuk, SPS-ben, éppen rátértünk a Copáni útra. "Akkor innen még 2 óra, de este inkább 3...legyenek nagyon óvatosak, az út nincs kitáblázva és sok a kátyú." Kedves. a 3 óra valóban megállta a helyét a forgalom, az eleredő eső és főleg a vak sötétség miatt (áramkimaradás gyakorlatilag minden nap van Hondurasban, bár azt mondják, nem a viszontagságos természeti körülmények, hanem a rivális szolgáltatók hozzáállása miatt).

 Végre megérkezünk Copán Ruinas városába, ahol az emberek a kapukban kuporognak, gyertyafénynél. az 5 lehetséges utca közül az utolsóban megtaláljuk a Yat Bal'am nevű csodát: egy 4 szobás pici hotel, alul kézműves boltocskák és egy kávézó (kb. mint a darshan udvar), felül meg egy olvasó sarok és a szobák: ízléses berendezés maja-hangulatban, hatalmas tér, saját erkély kerek 50EUR-ért! wow!!!

 a zuhogó esőben flipflop-ban elindulunk, h igyunk 1 trago-t, bár egyedül csak a Barecito volt nyitva. nem is csoda, h sehol-senki, órák óta nincs áram, zuhog és az utcán bokáig ér a víz. és nem csak az eső van ellenünk: az őslakosok tüntetnek a copáni romoknál (földviták a kormánnyal), ezért senki sem tudja még megmondani, hogy holnap (ha esetleg elállna az eső) be tudunk-e menni a romvárosba vagy sem.

Éjszaka fel-felébreszt a zuhogó eső, majd az is, hogy eláll. Majd újra esni kezd, mígnem kakas- és emberszóra ébredek fél 7kor. Nincs vesztegetni való időnk amikor nem esik. Reggeli, szendvics, és indulunk is (a recepción közlik a jó hírt, hogy látogathatók a romok). Már a parkolóba kanyarodáskor lekapcsolnak minket, hogy szeretnénk-e vezetést és milyen nyelven? egy francia fiúval 3an kapjuk meg a 40 kilós, 43éves (63nak kinéző) őslakos Ignaciot.
a romváros lélegzetelállító: egyrészt a hatalmas kiterjedése, a rengeteg épülete miatt, másrészt, hogy mennyire jó állapotban van, mindannak ellenére, hogy csak az 1800as években kezdték el kiásni az őserdőből, hogy a mai napig sincs pénz a teljes feltárásra, de még a konzerválásra se!

magától értetődő módon lehetett a romokra felmászni, végigsétálni rajtuk, az eredeti kőfaragványokhoz hozzáérni. A közel 3 órás vezetés után még visszamentünk az alagutakba (a maják egymásra építették a városokat, így a ma látható Copán alatt van még vagy 6 másik város. Ezeket elkezdték feltárni, de az össz 4km-es -1 szintből is csak 380m látogatható!), majd még ebéd előtt a régészeti múzeumba, ahol a -1es szint egyik legszebb templomának (Rosalila) rekonstrukciója, és sok-sok eredeti lelet látható.

Elkezd esni az eső, de el-eláll kb. félóránként. Ebéd után visszamegyünk a Sepulturas-ba, ami nem is temető, hanem a "lakótelep". a romváros ezen része egyáltalán nincs felkészítve a látogatókra, arról nem is beszélve, hogy a 85% még fel sincs tárva. teljesen egyedül sétálunk a romok között, néha 1-2 tájékoztató tábla előkerül, de ezen kívül csak az erdő, a folyó és a romok. a két létező ösvény közül csak az egyik járható, így nem lehet végigmenni a teljes területen. visszafordulunk. most már rendesen esik és mintha sötétedni kezdene. az ösvény mellett elszórt kövek, ezek közül jópár gyönyörű és ép faragással. egy őrnek látszó férfi jön szembe velünk és integet: már aggódtak értünk, csak ketten voltunk már bent az ásatáson és egyébként is, du 4 után lezárják a területet.








A vasárnap nyűgösen kezdődik, alig aludtam éjjel. viszont végre katolikus templomot is találtam a rengeteg szektás között, így délelőtt sok-sok őslakos között szinte egyedüli gringa-ként vettem részt misén. majdnem olyan érdekes élmény volt, mint nemrég a siketek miséje még pesten. Utána nekiindultunk a Luna Jaguar nevezetü termálvizek felkutatásának. A műútról éppen a romvárossal szemben kellett letérni és már az első néhány száz méteren látszott, hogy lesz olyan, amikor jól fog jönni a négykerék..elhaladva a madáriskola mellett egyre sárosabb, kanyargósabb az út, egyre kietlenebb a táj. A copáni taxis is megmondta, 1 órás lesz az út.
Ez be is igazolódott, hegyen-völgyön-vízmosáson át értünk el abba a völgybe, ahol a kénes gyógyforrás 85fokos vize fakad. állítólag már a maja nagykutyák is használták ezt a gyógyfürdőt- de hogy hogyan jutottak el idáig terepjáró nélkül..?:)- ennek utána kéne nézni!
A fürdőhelyre egy függőhídon lehetett bejutni, de nem volt olyan félelmetes, mint a filmekben, hiszen igazán meggyőző minőségű acélsodronyokkal volt megerősítve ;)

Egy kedves (talán) őr körbevezetett minket, elmagyarázta mi-mire van, mit-hogyan (vagy éppen hogyan ne) használjunk. Nem voltam teljesen gyanútlan, de végül belemerészkedtem az első medencébe, majd szépen az egyre forróbbakba. Nem volt sok időnk, várt ránk a végtelen hazaút. Szerencsére a műútra kiértünk, mielőtt eleredt volna az eső. Forgalom alig volt, SPS-t leszámítva, az odaúton nagy torlódást okozó útépítésnél most lassítani sem kellett. Tegucigalpa előtt viszont olyan ködbe ütköztönk, mint amilyet eddig egyszer láttam (Sopron-Győr-Sárvár): konkrétan 5m-t lehetett előre látni. Nekünk szerencsénk volt, mert haladt előttünk egy autó, mi azt figyeltük..mint az mostanra kiderűlt: nagy esőzések kezdődtek közép-amerika szerte és hatalmas áradásokat jelentenek guatemalából, salvadorból és már hondurasból is...